Kedves Olvasó!
Ebben a bejegyzésben egy újabb hallgatói foglalkozásról fogok beszámolni: ezúttal egy biológiaórán vehettünk részt, amelyen ásványi anyagok és vitaminok alapvető jellemzőit tárgyaltuk. Szempontjaim, ahogyan eddig: motiváció felkeltése, fenntartása, tanári módszerek, technológiai és értékelőeszközök.
Az órán változatos tanári módszerekkel dolgoztak csoporttársaim: volt frontális, előadó szakasz, amelyben a vitaminok és ásványi anyagok általános jellemzőivel foglalkoztunk. Ezt követte a csoportok meghatározása, feladatok kiosztása. A gyakorlat lényege az volt, hogy ábrázoljunk gondolattérképen (MindMeister-felületen) és mutassunk be 3-3 ásványi anyagot/vitamint. Az óra végén -- ismétlésképpen és a tanulási folyamat hatékonyságának ellenőrzése gyanánt -- egy kvízt oldottunk meg.
A frontális részt véleményem szerint kicsit alaposabban is elő lehetett volna készíteni: körkérdéssel, a behozott szemléltetőeszközök (gyümölcsök) látványosabb (interaktívabb, kézzelfoghatóbb) beépítésével -- amint ez az órát követő megbeszélésen is elhangzott (de meglepő módon a foglalkozástervben is találunk erre utaló nyomokat!). Az ugyanis, hogy tavasz van, és most mindenki a szervezete egészséges táplálásával van elfoglalva, nem biztos, hogy kellő motivációt jelent minden gimnazistának (hiszen az óra nekik szólna alapvetően; ettől persze még igaz lehet a fenti állítás...). Ami egyébként a teljes óra "egészség-vonulatát" illeti, úgy vélem, teljes sikert könyvelhetünk el: kellőképpen nagy hangsúlyt kapott, hogy figyeljünk oda szervezetünk vitamin- és ásványi anyag igényére is (és a meggyőzés során csak egy eszköz volt az elrettentés, vagyis a lehetséges konzekvenciák, betegségek megemlítése).
Rám motiválóan hatott még a csoportmunka alatt, hogy hamarosan be is kell mutatnunk a munkánkat, a kidolgozás során jelentős időnyomás alatt tevékenykedtünk. Motiválhatott a kvízt megnyerő csapat számára beígért jutalom is: ez a tanulási folyamat egészére kihatott, hiszen a kvízt megelőzően, az ismeretek begyűjtése alatt is figyelmesen kellett dolgozni, ha valaki ilyen módon kívánt Túró Rudihoz jutni (ami a győztes jutalma volt)... Motiváló eszközökben tehát nem volt hiány. Ennek ellenére kicsit nehezemre esett koncentrálni a bevezető, frontális szakasz alatt: amíg ugyanis a leghátsó sorból kifigyeltem, hogy mi áll a dián, milyen ábrákkal dolgozott az előadó, a magyarázat fonalát elvesztettem. Megérné talán kevesebb szöveget, kontrasztosabb (a háttértől jobban elütő) módon, nagyobb ábrákkal egybeszerkeszteni -- persze ez az elhangzottak informatív voltán nem változtat.
A csoportmunkát egy kis fennakadással kezdtük: ugyanis a foglalkozás ezen részét vezető csoporttársam nem az előre rögzítettek mentén haladt, hanem megpróbálta fejből rekonstruálni, melyik csoportnak mit szánt az előkészítés során, azonban porszem került a gépezetbe, így sok értékes időt vesztettünk, míg mindenki tudatosította magában, mivel is kell foglalkoznia (és félreértések sajnos még ezt követően is adódtak). Nyilván, ebből tanulva, most mindnyájan másként cselekednénk, könnyebb utólag okosnak lenni stb.: tény, hogy ilyen bárkivel előfordulhat. Én mindenesetre ebből azt tanultam, hogy nem hagyatkozhatunk a memóriánkra az óra alatt, még ha fejből dolgozunk is, a kezünkben kell lennie az óravázlatnak, hogy megzavarodván belepillanthassunk. A folyamat, miután leküzdöttük ezt a nehézséget, hatékonyan zajlott, a csoportunk jól együtt tudott dolgozni (mi azt a módszert választottuk, hogy egyikőnk szerkesztette a MindMeistert, a maradék két résztvevő pedig a forrásszövegeket bogarászta a kért információkért), valamint az anyagrész is kimondottan igényelte a csoportmunkát: pl. frontális előadással elég szárazzá válhat az óra (persze minden módszert lehet jól és rosszul is hasznosítani, inkább úgy fogalmaznék tehát, hogy a csoportmunkával viszonylag kisebb volt a hibázás lehetősége ebben az esetben).
Személy szerint (és ez -- mint mindig, most is -- szigorúan szubjektív vélemény!) kicsit funkciótlannak éreztem a csoportmunkát követő prezentálást. Igaz, hogy valamilyen módon sort kell keríteni arra is, hogy a csoportok bemutassák egymásnak kidolgozott gondolattérképüket, de úgy vélem, hogy az elkészült felületek manuális felolvasása nem köt le egy gimnazistát, még ha a kvízgyőzelmet követő beígért jutalom valamennyire motiválja is (motiválja? szerintem nem minden esetben). Arról nem is beszélve, hogy kompetenciafejlesztés szempontjából sem látom ezt teljesen innovatívnak. A kurzuson időközben elterjedt prezentációkészítős-szószólós tevékenységet kicsit izgalmasabbnak érzem, éreztem az eddigi alkalmakkor (még ha a színes-szagos Prezi több időt rabol is). Vagy ki lehet adni lyukas szöveget, keresztrejtvényt is, amit csak maximális odafigyeléssel/a gondolattérkép önálló (!) tanulmányozásával lehet jól kitölteni (és a kvíz még csak ezután jön!).
A kollégák nagy energiákat mozgósítottak annak érdekében is, hogy minél több digitális eszközt integráljanak az órába. Az említett MindMeisteren kívül Kahoot-kvízt is kitöltöttünk, valamint létrehoztak egy külön blogot arra, hogy annak segítségével osszák meg a szükséges háttérismereteket a diákokkal. Jó ötletként könyveltem el a gondolattérképet: ez megoldást kínált arra, hogy a résztvevők vázlattal távozzanak az óráról, de külön jegyzetapparátust sem kellett létrehozni a minireferátumokhoz. A kvíz izgalmas volt, szerintem optimális nehézségű, a csapatverseny jó ötlet (hiszen egyéniben talán kicsit elveszettebbnek érzi magát az ember, csapatban nyerni is könnyebb, igaz, ez hozzáállás kérdése). Láthattunk TeamUp-ot, Online Stopwatch-t, PowerPoint-prezentációt is, ahogyan eddig. Ami nekem még egy kis nehézséget okozott, az a tananyagok (blogon történő) megtalálása volt. Az órát vezetők ugyan létrehoztak egy színes, érdekes és informatív blogfelületet azoknak a forrásoknak, amelyekből dolgoznunk kellett, de ezt számomra kicsit átláthatatlanul tették. Ezt lehetett volna orvosolni egységesebb, következetesebb megszövegezéssel (pl. egy ember állítja össze az előzetesen elküldött anyagok alapján az egész blogot), bejegyzésekkel, és ami a legfontosabb: kategóriánként -- vagy bármilyen más csoportosítás (beosztott csapatok?) nyomán -- a "tovább" gomb használatával. (Az órán egy lapra ömlesztve kaptuk meg a teljes garnitúrát. Így egyébként azt az említett zavart is ki lehetett volna küszöbölni, ami a feladatok kiosztásánál adódott.) Azzal is szembesültem, hogy az egyes vitaminnevek másként szerepeltek az egyik és másként a másik helyen (gondolatjelek, szóközök): így Ctrl+F-fel sem tudtam rábukkanni a keresett bekezdésre, pedig így sokkal hatékonyabban tudtam volna dolgozni, spórolva a szűkre szabott idővel. Ugyanezt segítette volna elő, ha a kérdéseket is kiírták volna: ugyan jól jött a kidolgozott minta, de ha nem ezt kellett volna elemezni, hanem csak rápillantani a kiírt, rögzített kérdésekre, gyorsabban haladtam volna (a keretinfók, pl. mi az óra globális célja, ráadásul helyet is kaptak, sajnos csak két más tartalmú bejegyzés közé ékelődve). Mindezektől az apróságoktól függetlenül egy ízléses, kidolgozott, pofás kis felületet kaptunk, félreértés ne essék!
A dizájn, a képek és a szöveg is tetszett! (Forrás: blog.hu)
Értékelőeszközt -- a szóbeli értékelésen (értsd: dicséreten) túl -- a kvíz keretein belül vetettek be. (A feladatok megszövegezését tekintve volt egy kis hiányérzetem, erről már volt szó, egy értékelőtábla vagy az elvárt választ részletesen leíró instrukció ebből a szempontból is hasznosnak bizonyult volna!) A kérdéssorról már írtam: szerintem az óra egyik legjobb része volt a Kahoottal megtámogatott vetélkedő, a kérdéssor pont megfelelő nehézségű volt, kis odafigyeléssel (és persze halvány gimnáziumi emlékekkel...) meg lehetett oldani, a magam részéről határozottan izgalmasnak találtam. Szeretném külön kiemelni, hogy a kvízmesterek ügyeltek az anonimitásra is, mert mi, résztvevők -- ugyan könnyen kitalálható, de mégiscsak -- jeligékkel szerepeltünk az értékelésben.
Kahoot-kvíz. Az eddig beérkezett válaszok száma és a megadott időlimit is jól látható, egyszerű a felület (Forrás: https://getkahoot.com)
Ezt a fajta kvízt szívesen alkalmaznám saját tanári gyakorlatomban is mind történelem-, mind németórán fontos szerepe van annak, hogy a tanár mellett a diák is tisztában legyen a tanulási folyamat pillanatnyi állásával. Egy-egy óravégi kvíz ebben segít: főleg idősebb, motiváltabb tanulók tudnak már egészen érzékenyen reagálni az ilyen módon felszínre került erősségekre, vagy éppen hiányosságokra. Nem volna bonyolult az adott (bármely) történelmi témát követő kérdéssor összeállítása, azonban a nyelvoktatásból sem zárnám ki a módszert -- ezúttal egy ilyen szituációt mutatnék be, a korábbi bejegyzésekben úgyis mindig csak töris adaptációkat említettem. Tapasztalataim szerint viszonylag nagy gondot okoz a gyerekeknek a német főnevek névelőinek "bemagolása", akárcsak szárazabb nyelvtani szabályok, pl. a vonzatok, vonzatos igék, rendhagyó múltidejű alakok és egyéb szörnyűségek memorizálása. Ha ezt a tevékenységet csapatban, óravégi -- az említett okoknál fogva minden fél számára fontos visszajelzésül szolgáló -- kvízzel (használhatunk sok más alkalmazást is a megvalósításhoz, pl. Quizletet is) igyekszünk támogatni, nagyobb sikert érhetünk el. Néhányan a nyelvtanulás ezen fázisaival kapcsolatban magabiztosan hangoztatják, hogy "hiszen ezt csak be kell magolni", de kíváncsi lennék, pusztán ezzel a módszerrel hány nyelvet tanult meg az illető. Azzal is egyetértek, hogy a rendhagyó igék, névelők stb. mögött rejlő tendenciákat sem szabad mellőzni: részben saját tapasztalat, hogy ezek mentén nagyságrendekkel hatékonyabb a tanulás, mintha az elvet a diák fedezné fel a már bevágott szavak adatbázisát elemezgetve...
Röviden visszakanyarodva a mikrotanításhoz: szerintem egy alapvetően nem rossz elképzelést, változatos, színes órát láthattunk, a fentiekkel csak néhány pontatlanságra, szervezési nehézségre hívnám fel a figyelmet.
