Kedves Olvasó!

Az egyik utolsó idei reflexió olvasható alább, melynek tárgya egy 10. osztályosoknak szóló történelemóra, témája pedig a tatárjárás volt. A magyar középkor mindig is érdekelt, az ezzel kapcsolatos egyetemi kurzusokat is szívesen végeztem el, örültem tehát, amikor kiderült: jelen foglalkozást tartó csoporttársaim is ennek egy -- több szempontból is fontos -- résztémáját, a tatárjárást kívánják tanítani. Kíváncsi is voltam: egyik idei szemináriumunk, mely A történelemtanítás gyakorlata címet viseli, szintén foglalkozott a 13. századi magyar történelem ezen válságos periódusával, feladatunk (amely a tárgy szinte minden kurzusánál ezt illetően legalábbis megegyezett) az erre szánt két óra részletes vázlatának elkészítése volt, így bizonyos ismeretekkel már rendelkeztem arra nézve, milyen lehetőségekkel (értsd: tárgyalandó ismeretelemek, forráselemzés, demonstrálás lehetőségei) számolhatunk, ha tizedikesekkel kívánjuk megismertetni IV. Béla király országlását...

Az óra két jól körülhatárolható részből állt össze. A tatárjárás előzményeit a mozaik-módszerre hajazó munkaformával, szövegelemzéssel derítettük föl. A második szakasz a tatárjárás eseménytörténetét bemutató, frontális, tanári előadás volt, amelyet időnként a csoporthoz intézett kérdésekkel szakítottak meg. Azt gondolom, a foglalkozás arra mindenképpen nagyon jó volt, hogy saját bőrünkön tapasztalhattuk meg egyik és másik előnyeit, hátrányait -- erre utalnék a bejegyzés címével is.

A motiváció kérdésköréről: itt mindjárt szét is válik a két módszer. Kisebb csoportokban dolgozva inkább odatettem magam, valahogyan jobban megmozgatott, hogy a felkészülést követően csoporttársaimnak kell majd -- a mozaik-módszernek megfelelően -- beszélnem. Persze ezt is lehetett volna még turbózni: az olyan tanulóknak, akik alapvetően nem érdeklődnek a történelem iránt, nem gyakorlottak a forráselemzésben (pl. fontos információk kiszűrése), vagy alapból nem túl motiváltak, nem biztos, hogy pusztán ez elegendő lesz. A frontális résznél ezek a problémák talán még hangsúlyosabban előjöttek: őszintén szólva időnként elkalandoztak a gondolataim, bár ez lehet, hogy a szorgalmi időszak utolsó két hetének mentális terhe miatt volt, mindenesetre ha nem sulykolták volna már több intézményben sokszor belém és azóta nem tanultam volna egyetemen is, nem biztos, hogy választ tudtam volna adni arra a kérdésre, miért nem volt hatékony IV. Béla seregének szekértábora a muhi csatában... A csoporttársam egyébként nem jelentkezőket választott (talán nem is voltak ilyenek), hanem szólítgatott -- ez talán tizedikben még elég ahhoz, hogy mindenki figyeljen, odategye magát (később már nem biztos). Motiválhatott még az óra végére tervezett és többször beharangozott kvíz: erről már írtam korábban több alkalommal, ahogyan arról is, hogy mennyire van mód a pedagógusfizetésből minden órára jutalmakat vásárolni. Azt tegyük hozzá (legyünk igazságosak), hogy ezúttal magam is részesültem a nyereményből, amely a szerdai nap egyik nehéz pillanatában nagyon jól jött, ezt ezúton is köszönöm! :-) A motivációkeltést megcélzó játék jó volt, tizedikben biztosan működne élesben is (mondjuk adott esetben körbeállás nélkül, illetve más pozícióban, mert erre egy 30 fős osztályban valószínűleg nincs lehetőség, ahogyan ezt említettük is az óra második felében).

Az alkalmazott tanári módszerekről már írtam: a mozaik-módszer "első felét" próbálhattuk ki és frontális tanári előadást élvezhettünk. Mivel előbbivel részletesebben már foglalkoztam a blogon (mégpedig az előző, modernséget bemutató reflexióban, és az ott megfogalmazott pozitív véleményemet most is fenntartom, a technika ezen az órán is működött), ezúttal inkább utóbbihoz fűznék -- a fentieken kívül -- néhány gondolatot. Többször szóba került már a tanári felkészítés-órákon, hogy mennyire hatékony a frontális munka, hallottam már mellette és ellene is jó pár érvet. Mellette szólhat, hogy időtakarékosabb(nak tűnhet), kevesebb készülést igényel(het), khm, egyszerűbb a fegyelmezés, hiszen a gyermekek nem vesznek részt olyan állapotváltozásokon, amelyek beszélgetésre, rendetlenkedésre csábítanak. Szerintem azonban csak erre alapozni nem lehet. Ezen a blogon is idéztem már számtalan alkalommal olyan álláspontokat, hogy hosszabb távon élvezetesebb és így hatékonyabb, ha interakcióban gazdag az óra (vagyis a tanár nem ledarálja az anyagot, hanem más munkaformákkal is készül, de az interakció nem egyenlő a csoportmunkával!). Nem biztos, hogy tanárként a másik végletre is készen állok (bármilyen szempontból), vagyis hogy csak páros és csoportmunkával operáljak, így tehát a helyes arányok kialakítására szeretnék törekedni a jövőben. Forráselemzést célszerű csoportmunkában vagy párosával végezni (pl. handout QR-kódokkal, videorészlet, képek stb.), bizonyos alapvető ismereteket egy-egy témához kapcsolódóan frontálisan mondanék el, alkalmazva a "kérdve kifejtés" módszerét. Az eddig általam tapasztaltakhoz képest reformra szorulna az otthoni munka szerepe és jellege is.

Ezzel azonban nem az a célom, hogy tökéletes, kiforrott módszertani áttekintést nyújtsak történelemtanári praxisomról, legelőször is azért nem, mert nem meglepő módon nincs ilyen. Másodszor ez nem is állt szándékomban, inkább a helyes arányok fontosságát szerettem volna hangsúlyozni: és talán ez az, amivel -- személy szerint -- nem voltam maradéktalanul elégedett a foglalkozás frontális részében. Úgy vélem, több interakció jobban lekötötte volna a társaságot: értem ezalatt pl. a tatárjárásra vonatkozó források beemelését, ez az igényem az óra második felében sajnos egyáltalán nem volt kielégítve. Természetesen megértem, ha valakinek nincs sok kedve az "animált lovakat" mutogatni az órán (pl. ezt), de szerencsére bevonható Rogerius mester Siralmas éneke (csak hogy a rendelkezésre álló elbeszélő források egyikét említsük) vagy a szemben álló seregek katonáinak ábrázolásai is (utóbbi pl. a hadászati elemzéshez is elengedhetetlen), az egyébként példásan válogatott térképek mellett. Az egyes krónikák tartalmaznak témánk szempontjából aktuális miniatúrákat is: célszerű belenézni a Képes Krónikába, ha középkori magyar történelem fontosabb eseményeit szeretnénk illusztrálni (és nem 19. századi romantikus festményekkel; egyébként a tatárjárásról csak egy bekezdés található a műben, tehát órai forráselemzésre inkább Rogerius -- szerintem egyébként eléggé olvasmányos -- műve alkalmas). Néhány példa:

IV. Béla ábrázolása a Kálti Márknak tulajdonított Képes Krónikában

IV. Béla menekül az őt üldöző tatárok elől (Képes Krónika)

A tatárok betörése egy későbbi, XV. században készült krónikában, Thuróczy János munkájában (a tatárjárásról szóló szöveges rész egyébként a Képes Krónikából származó átvétel)

Effajta körkérdésekre már csak azért is lett volna mód, mert az óra 10 perccel hamarabb véget ért, mint azt az időkeretek feltétlenül szükségessé tették volna, ugyanakkor érzékelhető volt, hogy a résztvevőkben még számos kérdés -- amelyek megértése azonban elengedhetetlen lenne a tanórán -- nyitva maradt, pl. a föld-fa várak jellegzetességei (egyébként ezzel kapcsolatban behozhatók lettek volna régészeti anyagok is). Nyilván ez szemléletbeli különbség is, a fentiekkel nem azt akarom kinyilatkoztatni, hogy ez az egyetlen helyes út, amit követni lehet vagy érdemes. (Pl. eltérő csoportok eltérő munkaformákat részesíthetnek előnyben, ami valahol működik, máshol nem biztos, hogy fog -- szintén nem túl nagy meglepetés.)

Részben utaltam a technológiai integrációra is: a foglalkozást vezető csoporttársaim használtak projektort, kivetített térképeket. (Még talán egy vázlattal lehetett volna megtámogatni a frontális részt: nem volt teljesen világos számomra, hogy mi kerül a gyerek füzetébe az óra alatt.). A csoportmunkához tartozó feladatot papíron osztották ki. Ehhez viszont -- legalábbis -- Julianus barát útjainak rekonstruálásához mindenképpen szükségesnek tartanék -- akár QR-kód segítségével behívható :-) -- térképet is, másként nem biztos, hogy sokat mond a gyereknek, hogy "Magna Hungaria", még ha egyszer már tanult is róla. A csoportos megbeszéléshez én kikerestem egyet (ld. képmelléklet), mert egészen egyszerűen nem tudtam máshogy elmutogatni azt, hogy itt hajóra szálltak, amivel eddig és eddig mentek stb. Szerintem ez legalább annyira fontos, mint a Vereckei-hágó képi megjelenítése, ráadásuk Konstantinápoly, a Fekete-tenger és egyebek elmutogatása további kompetenciákat is fejlesztene. Használtunk Online stopwatch-t és Socrative-ot is -- ezekről már írtam korábban.

Egy lehetséges térkép a fenti dilemma megoldására (Forrás: mozaweb.hu)

Utóbbit értékelőeszköznek szánták: az óra végén a tanult anyagot foglalta össze a 6 kérdés. Úgy vélem, hogy ezek számát lehetett volna növelni, hiszen egy viszonylag ténygazdag anyagrészről beszélünk, másrészt nem biztos, hogy szerencsés, ha a kivetítőn is látszik, hogy ki hogy halad, mit rontott el stb. Ezt saját mikrotanításunk után is felrótták, ahogyan akkor is írtam, joggal, ráadásul megoldást jelentett volna, ha csak a projektort kapcsolják ki. Felmerült az a szempont is, hogy helytelen válasz esetén rögtön jelezni kellett volna a Socrative-ban, hogy mi lett volna a helyes -- ezt a végén foglalták össze, itt esetleg kérdezgetni is lehetett volna, hogy mi volt a jó válasz, miért az és nem ez, az összes információ elhangzott ugyanis az órán, és így talán jobban rögzülhettek volna az összefüggések.

 A szaktárgyi adaptáció -- a szokásos záróbekezdés -- kérdésével kapcsolatban kissé nehéz helyzetben vagyok: nem láttam olyan technológiai eszközt, amelyet hasznosíthatnék az órán ÉS még nem írtam róla korábban. Próbálnám tehát a kérdést másik szakom irányából megközelíteni, talán nem is árt, ha változatosságra törekszem ebben az eléggé töriorientált bejegyzésben. Arra gondoltam, hogy kipróbálnám a Socrative-ot németórán is: azonban nem szavak memorizálására használnám (arra ott a quizlet), hanem mondatkezdemények, mondatok memorizálására és ezek szövegbe illesztésének gyakorlására (nyelvvizsgákon is szoktak lenni "lyukas szöveg" elvű feladatok, ahová szókapcsolatokat, mondatokat vagy tagmondatokat kell beilleszteni). Kb. mint egy KRESZ-vizsgán: pl. melyik mondat illik legjobban a párbeszédbe? Melyik mondat egyeztethető össze leginkább a mellékelt képen ábrázoltakkal (vagy melyiket adnád a kép címének)? Ezt pedagógiailag azért is hasznos, mert főleg egy nyelv tanulásának elején kimondottan építő, ha kész mondatokkal, -kezdeményekkel bővítjük -- adott esetben -- passzív nyelvtudásunkat és nem szavanként próbáljuk visszafejteni az adott nyelvi jelenséget. (Vagyis ekkor még nem a részre, hanem az egészre koncentrálunk.)

Összességében egy több szempontból is érdekes órán vagyok túl: ennyire direkt módon még nem volt alkalmam saját bőrömön kipróbálni a frontális és a csoportmunkára épülő módszereket, munkaformákat egy foglalkozáson belül. Úgy vélem, mindezeken kívül is bőven vihettünk haza tapasztalatokat a fent bemutatott, változatosnak mindenképpen változatos óráról.