Kedves Olvasó!

A mai bejegyzéssel elérkeztünk a szemeszter és egyben a mikrotanítások végéhez is. Alább -- a sors fintora -- a legelső mikrotanításról írok, talán méltó búcsú a félévtől... Ennek hátterében az is áll, hogy annak idején nem tudtam személyesen részt venni az órán, így a csoporttársaim által leadott foglalkozástervből dolgozom. A terv tárgya egy 3. osztályos biológiaóra, témája a gerinces élőlények, ezen témakörnek is az eleje. A tervvel kapcsolatos gondolataim -- a szokásos témák szerint rendezve -- a "tovább" gombra kattintva olvashatók.

A tanulási folyamattal az órát tartók célja a fajismeret mélyítésén kívül, hogy a diákok tudatosabban szemléljék környezetüket, értékként tekintsenek az élővilág fajgazdagságára (ebben sajátjaként tekint a NAT célkitűzéseire is), és hogy ez a természetvédelem jövőbeli aktív támogatásában is megtestesüljön.

A foglalkozáson fontos szerepet szántak a motiváció felkeltésének: mivel ez a témakör első tanórája, igyekeztek ezt annyira érdekesnek, kíváncsiságot keltőnek tervezni, hogy a lelkesedés az igen nagy egység végéig kitartson. Ez egy nagyon fontos és eddig általam méltatlanul figyelmen kívül hagyott szempont. A nagyobb anyagrészek elejére igyekszem majd én is hasonló attitűd kialakításán munkálkodni. A kollégák egyrészt jutalmazási rendszerben gondolkodtak (versenyhelyzet teremtése, pontgyűjtés, a végén jutalom), másrészt az anyagot is igyekeztek -- minden bizonnyal -- érdekfeszítően tárgyalni: a fajazonosítás interaktív, 21. századi eszközökkel egy hálás téma is ehhez. A ráhangolódást bevezető játékkal tették hatékonyabbá: a leírás alapján a tevékenység azt is segítette, hogy a résztvevők minél aktívabban, ne csak testben, de lélekben is jelen legyenek.

A munkaformák tekintetében célként tűzték ki azt, hogy változatos felállásokban folyjon az órai aktivitás, értem ezalatt a páros és frontális tanári munka váltakozó alkalmazását. Amelyben mindenki megtalálja a neki tetsző formát, amelyben hatékonyan tud dolgozni -- ez egyszerű, de nagyon fontos szempont véleményem szerint. A már tárgyalt bevezető játék után a tanárok vázolták az óra célját, menetét. Ezután frontális módon előadták az állatcsoportok általános jellemzőit: ezalatt "esetleg jegyzetelhettek" a diákok. Ezt önálló memorizálás követte, amikor előre leírt információkat tanultak társaim abból a célból, hogy ezt párokban majd "megtanítsák" egymásnak -- itt tehát a mozaik-módszerre hasonlító szakasz következett. Ezután madárhang és kép alapján kellett madarakat beazonosítani (korábbi ismeretek és egy madárhatározó segítségével.) Az órát kvíz zárta -- illetve csak majdnem: a tervben szerepel egy (tanári) feladat, amihez kevés időt rendeltek, de szükségszerű rövidsége ellenére fontos pont: a visszajelzés, a csoport órai munkájának értékelése. A félév során többször láthattunk mozaik-módszerre hasonlító munkaformát, ezért inkább azt emelném ki, hogy ezt ezúttal önálló memorizálás előzte meg: ez más kompetenciákat fejleszt, mint amikor magunk készítette jegyzetet kell megtanítani (és előtte a lényeget egy másik szövegből kinyerni), viszont időhiány esetén is hasznosítható, amikor egyszerűen túl kevés az idő arra, hogy saját vázlat készüljön, de mégis mozaik-módszerrel szeretnénk dolgozni.

A technológiai eszközök beépítésére is ügyeltek a kollégák: a smartboard-projektor kombón kívül a laptopokra és okostelefonokra is szükség volt, előbbit a Kahoot-kvíznél, utóbbit madárhatározásra használták, egy letölthető applikáció segítségével. Különösen utóbbit emelném ki: kimondottan szeretem keresni azokat a lehetőségeket, amikor a gyerekek által annyira kedvelt okostelefonok által biztosított szolgáltatásokat tudjuk tudásforrásként és így tananyagként, a készüléket taneszközként használni. Ennek én német- és töriórán is látom hasznát. Persze ilyen esetekben fokozottan kell ügyelni arra, hogy a forrás "versenyképes" legyen, hiszen ha nem az, hamar a facebookon köt ki a gyerek. Az óra tapasztalaton, tapasztalatszerzésen alapuló rendszere mindenesetre tetszik.

Kahoot: óriási előnye az egyszerű kezelhetőség, letisztultság

Az értékelés is tudatosan kimunkált rendszerben történt: az órán végig lehetett pontokat gyűjteni, amelyeket a foglalkozás végén lehetett beváltani -- kisötösért. Az egyes feladatokat -- bevezető játék, madárfelismerés, záró Kahoot ebbe az elképzelésbe integrálták, a pontokat rögtön könyvelték egy erre kialakított felületen. A magam részéről jó elgondolásnak tartom a globálisan érvényesülő pontrendszert: összefogja az órát, a gyerek előtt végig konkrét cél lebeghet, izgalmasabbá válik a foglalkozás, motiváltabb résztvevőkkel. Másrészt rögtön érkezik a visszajelzés a tanár és diák részére egyaránt. Persze a pontozás előkészítése, lebonyolítása precíz előkészítést, figyelmet követel, nehogy inkább akadályozó tényezővé váljon a dolog, vagy az egyik résztvevő ne kapja meg a megérdemelt pontjait.

Mivel a mikrotanítás olyan elemekből állt, amiket korábbi bejegyzéseimben már bemutattam, inkább ez utóbbi értékelési elv adaptációjáról írnék. Szerintem ez olyan esetekben lehet különösen hatékony, amikor a munkára egyfajta projektszerűség jellemző, vagyis jól körülhatárolható egységekből áll, pl. ilyen ebben a tekintetben az epochális rendszer, de el tudnám képzelni a dolgot két témazáró közötti időszakban is (pl. egy szekció volna az Árpád-kor, Róma, 20. századi egyetemes történelem 1945 után stb.). Pontokat lehet szerezni kiselőadásokkal,  házi feladatokkal, aktív órai munkával, egyebekkel. Akár azt is el tudom képzelni, hogy az év végi jegy is a pontrendszer hozománya volna: ebben az esetben nyilván a dolgozatok is rögzítésre kerülnének. Úgy gondolom, hogy pozitívan hat a diákra, ha mindvégig tudja, mire számíthat, hol tart. A pluszfeladatokkal egyben javítási lehetőséget is biztosítunk, nincs az a gond, hogy egy rosszul sikerült dolgozat határozza meg a jegyet.

Összességében egy izgalmas, átgondolt és szakmailag is minőségi tervet olvashattam, a fentiek fényében sajnálatos, hogy személyesen nem tudtam jelen lenni az órán.