Kedves Olvasó!
A mai posztban egy irodalomórát szeretnék bemutatni: mégpedig -- és azt gondolom, hogy ez mindenkinek jó hír -- egy kimondottan élvezetes foglalkozást, amely mind témáját, mind a tanári módszereket illetően újító volt. Egyfelől én is jól éreztem magam, másfelől több hasznos módszert ellestem -- utóbbiakról részletesen a bejegyzés második felében, a motiváció kérdéskörének, munkamódszerek, technológiai és értékelőeszközök elemzését követően írok.
Ahogyan már a címben is utaltam rá, az óra témája a modernség egyik korszaka, a huszadik század első felét meghatározó avantgárd, pontosabban annak négy irányzata, a dadaizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus és a futurizmus volt. Bátor a témaválasztás: sokan nem kedvelik az ezen irányzatok égisze alatt született alkotásokat, vagy nem tudnak mit kezdeni velük (ezt főleg gimnáziumi tapasztalataimra alapozom, aminek többek között életkori okai is vannak). Az órán a rendelkezésre idő alatt szinte hihetetlen mennyiségű munkaformát kipróbálhattunk: ez egy nagyon pörgős, nagyon változatos foglalkozást eredményezett.
Ráhangolódás, motivációkeltés gyanánt egyes avantgárd művekkel kapcsolatos benyomásainkra kérdeztek tanáraink. A mikrotanítás után fogalmazódott meg egyesekben, hogy ezen a ponton túlságosan passzív maradt a csoport: egyrészt én ezt nem éreztem, másrészt hasonló művekkel kapcsolatban elképzelhetőnek tartom, hogy mindenki akar/tud/mer hirtelen mit mondani (elvégre nem azt kérdezték, hogy mennyi 1+1): a magam részéről társaim aktivitását megfelelőnek találtam (természetesen az is igaz, hogy konkrétabb kérdésekkel könnyebben tudtunk volna mit kezdeni), a ráhangolódással kapcsolatos funkciót betöltöttnek éreztem.
Ezt követte a téma rövid, frontális meghatározása, csoportalakítás, a feladatok kiosztása. Ennél a pontnál a szokásos káosz rövid időre -- ahogy általában -- eluralkodott, de az illetékesek nagyrészt kézben tartották az eseményeket (és ez az óra többi részére is igaz volt). Az óra logikája -- mint ahogy később szaknyelvi meghatározással is illettük -- a mozaik-módszernek nevezett munkaforma első részén alapult. Kezdetben egy-egy csoport dolgozott egy-egy avantgárd irányzat jellemzőinek összegyűjtésén, majd a csoporttagok rotációjával -- így más-más témák újdonsült szakértői ültek össze és diskuráltak a feladatokról. (Kiemelendő, hogy ezek mennyire megfeleltek ennek a célnak -- erről később, bővebben.) A végén önellenőrző jelleggel oldottunk meg feladatokat.
A motiváció fenntartásáról: csoporttársaim többször utaltak arra, hogy készítsünk jegyzeteket, figyeljünk és jegyezzünk meg minél többet, mert "még szükség lesz rá" -- kevésbé homályos felkonferálásokkal talán még többet el lehetne érni, bár szerintem sokakat már a feladatok, munkamódszerek is magukkal ragadtak, én legalábbis végig motiváltnak éreztem magam. A félévben -- szerintem -- ezen a mikrotanításon volt ez a motiválatlanság legkevésbé problematikus.
Röviden reflektálnék a mozaik-módszer fenti foglalkozásba történő beemeléséről is: kimondottan tetszett... Jónak tartom az alapgondolatot, ráadásul némi változatosságot vitt az eddigi gyakorlatba (ez egyébként az egész óráról elmondható, ezt az egyébként tudatos törekvést beteljesítettnek érzem), nem az történt, hogy a csoportból egy szószóló kiállt és összefoglalta a tudnivalókat. Persze ennek is lehet funkciója (pl. a nyilvános szereplés, gondolatok összefogásának, szaknyelv alkalmazásának stb. gyakorlása), de itt a téma is indokolta jelen a gyakorlatot: a vélemények ütköztetésére, vitára, beszélgetésre és elemzésre könnyebben tudtunk sort keríteni kisebb csoportokban. (Nem csak a szóhoz jutás esélye nagyobb: szubjektív gondolatokat szívesebben oszt meg az ember, ha kevesebben figyelnek rá/hallgatják.) És szerintem a közösen készített, minden gépről bárki által megnyitható vázlat maximálisan segítette a munkaformát. Kicsit az volt zavaró, amikor az egyik tanárunk olyan arccal lépett oda hozzánk és kérdezett arra, hol tartunk, mintha egy Kárpát-medencét érintő nukleáris háborút készülne bejelenteni; később persze kiderült, hogy az idő vészes fogyása miatt történt mindez, ami, ha úgy tetszik, megtérült, mert a foglalkozás időben véget ért.
Technológiai eszközökben sem szenvedtünk hiányt: a szokásos eszközökön (pl. Online Stopwatch -- bár azért illett volna megnézni előre, hogyan működik, főleg, hogy 12. hete használjuk szinte minden órán) kívül kipróbálhattuk, hogyan hozhatunk létre és oszthatunk meg közös jegyzeteket Google Docs segítségével. Több ellenőrző feladattal is készültek a kollégák: kvíz és egyéb feladatok (pl. irányzatok jellemzőinek csoportosítása, kiválogatása). A MindMapet ezúttal prezentálásra használták, ami hasonló hatást keltett, mintha prezit vetettek volna be, csak kicsit nehezebben lehetett kezelni. S talán a legfontosabb: minden érintett alkalmazást egyszerűen, egy helyről megnyithattunk és kezelhettünk a symbaloo.com Avantgárd-felületén. Ha ilyen szinten törekszünk a technológiai integrációra, mindenképpen érdemes hasonlóban gondolkozni, mert így bizonyosan rengeteg idő megspórolható. Felhívnám a figyelmet az egyes elemek egymásba ágyazottságára: egyszerű programokkal sikerült egy komplex rendszert létrehozni.
Az óra interaktív felülete. Az almenük a kis négyzetekre kattintva érhetők el
Kis hiányosságot az értékelőeszközök terén éreztem. Az óra végén ugyan elmerültünk a csoportosítgatós feladatban, mégsem éreztem azt, hogy ez egy szimpla önellenőrzésnél több lenne. Persze ez tényleg jó: a tanuló anélkül próbálhatja ki a megszerzett tudást, hogy stresszelnie kéne, hiszen nem számonkérés keretein belül történik mindez, butának sem érzi magát, ha valamit nem tud (ez ugyebár a félév során használt kvízeknél többször gondot okozott). Játékosság, interakció terén sincs szégyellnivaló. (Sőt, a készítők még egy Legyen ÖN is milliomos szerű játékkal is megörvendeztettek minket -- egyébként mindkét alkalmazás elérhető a learningapps weboldalán.) Határozottan beiktathatónak tartottam volna viszont egy értékelőtáblát, ami abban nyújt támpontot, hogy a feladatokat milyen mélységben kell kidolgozni. Felső határt megadni a megszövegezésben szintén nem valami praktikus ("A megadott linkek segítségével a példa alá félmondatokban jegyzeteljétek ki az expresszionizmus legfőbb [max. 7] jellemzőit az irodalomban és művészetekben!"): egy nyolcadik vagy kilencedik jellemző talán még belefért, és annak, ha a tanulónak vannak gondolatai az órán, én a magam részéről csak örülnék. A minimum-határt illetően viszont voltak bizonytalanságok. Műelemzésnél -- és a választott irányzatok sem könnyítenek a helyzeten, sőt -- pedig szerintem elengedhetetlen lett volna, hogy konkrétabb, irányító kérdésekkel könnyítsük a munkát: a feltett kérdés pl. abban az esetben sem működik, ha a versre jellemző sajátosságok nem kerültek kijegyzetelésre olyan mélységben, hogy egy verselemzést lehetővé tegyenek, mert pl. nem fért már bele a hetes limitbe.
Önellenőrző játék: a cél az egyes jellemzők szétdobálása az irányzatok között
A szaktárgyi adaptációt illetően nem vagyok nehéz helyzetben: úgy gondolom, az órai munkaformákat a jelenlegi kombinációban és sorrendben be lehetne dobni egy töriórán is. A mozaik-módszer megtetszett: olyan tananyagrészeknél, amelyek a jelenlegi, kronológiaorientált történelemoktatásban helyet kapnak, de nem túlságosan strukturáltak ok-okozati szempontból, simán van helye. (Nyilván mindenhová be lehet építeni, de ilyen egységeknél a legkönnyebb.) Példa: a dualizmus korának társadalomtörténete. A négy részre osztott társadalom jellemzőinek feldolgozását kiadjuk négy csoportnak, ők kidolgozzák a feltett kérdéseket, újrarendeződnek és felülről lefelé vagy lentről felfelé haladva megbeszélik az anyagrészt. Fontosnak tartanám, hogy ennek során reflektáljanak a társuk által kifejtettekre is, gyűjtsék a közös pontokat (pl. a nagypolgárság és az arisztokrácia kapcsolatai), rendszerezzék, ütköztessék a megszerzett tudás, bánjanak vele intelligensen, ne csak felolvassák, amit kimásoltak egy lapra a korábbi stádiumban. Hogy valami technológiai eszközről is szóljak: a közös jegyzetelés ilyen szinten kidolgozott, Google Docs támogatta módját mindenképpen megtartanám a fenti feladathoz is -- persze kiegészítve forrásrészletekkel. Ügyelnék, hogy az avantgárdos fájlokhoz hasonlóan esztétikus, átlátható maradjon az általam készített sablon (ez vonzóbb a diákoknak).
Az esztétikum szempontjából is nívós közös jegyzetelő felület
Összességében: egy pörgős, jó hangulatú, változatos, nem utolsósorban tartalmas órán vehettünk részt: finomításra véleményem szerint csak egészen elhanyagolható pontokon lenne szükség.
