Amint azt az Olvasó a két hete közzétett bejegyzésekből is sejtheti, a Korszerű tanári mesterség című kurzuson mikrotanítást tartottunk, amelynek témája az "Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban" című tananyagrész volt. A foglalkozás során Varga Virággal dolgoztam együtt, aki szakmai blogján a közeljövőben szintén foglalkozni fog a projekttel. A továbbiakban főként arra fogok kitérni, hogy aktivitásunk során hogyan, milyen módon igyekeztünk a tanulói motivációt felkelteni és fenntartani és milyen technológiai és értékelőeszközöket vetettünk be a szimulált tanóra során.

Ami az órán alkalmazott munkamódszereket illeti, főként csoportmunkával számoltunk, de egy rövid szakaszon frontális oktatást, osztálymunkát is élvezhetett a hallgatóság... Noha a magam részéről egyetértek azzal a felfogással, hogy az anyagrészek összetettsége, kronologikus és logikai szempontból megszakíthatatlan egysége miatt a történelemórán viszonylag ritkán van létjogosultsága a csoportmunkának (leszámítva pl. ismétlő, összefoglaló, forráselemző órákat), úgy vélem, hogy a fenti téma klasszikusan ezen ritka esetek közé sorolható.

Az elsajátítandó ismeretcsoportok -- mint ahogyan a korábbi bejegyzések címei is mutatják, alapvetően öt altémára szűkítettük a Kádár-korszak jelen fejezetét -- egymással laza kapcsolatban állnak és tárgyalásukhoz inkább az 1956 és 1989 közötti történelem átfogóbb, politika- és gazdaságtörténeti vonatkozásai szükségesek. Az óra elején előbbinek szenteltünk figyelmet: egyfelől egy előzetes tudást felmérő, azt felidéző kvíz kitöltése volt a feladat (ez az 1956-os forradalmat követő megtorlással, a hatalom restaurációjával foglalkozott), másfelől tanári előadás formájában röviden elmagyaráztuk, mit értünk "kádári alku" alatt (vagyis milyen alapvető különbségek figyelhetők meg Kádár János és Rákosi Mátyás politikája között, ha úgy tetszik, hogyan befolyásolta Kádár és a társadalom viszonyát az 1956-os forradalom és az abból levont tanulságok). Mindezek előtt -- ráhangolódásképpen -- a Szomszédok című sorozatból vetítettünk egy részletet (a feladat a Kádár-korszakra jellemző jelenségek, tárgyak, fogalmak kigyűjtése volt) és a közeli családtagok (ugyanezzel kapcsolatos) visszaemlékezései után érdeklődtünk. Ez utóbbiak -- megfigyeléseim szerint -- sajnos nem érték el a céljukat, nevezetesen az érdeklődés és a motiváció felkeltését.

Ezt követően négy csoportot hoztunk létre, amelyeknek tagjai az étkezés és szabadidő, lakhatás, jövedelem és fogyasztás, valamint öltözködés résztémákban oldottak meg feladatokat (az egyes kérdések kiosztása önkényesen történt). Úgy gondoljuk, hogy a csoportmunka alkalmazása jelen helyzetben a motiváció fenntartása miatt is indokolt volt: a tanulók tulajdonképpen egy "elektronikus dolgozószobában" (ezzel a kifejezéssel jellemezték munkájukat az előzőekben idézett, általunk forrásként használt CD-ROM szerzői is) hajtottak végre önállóan feladatokat, lényegében a megadott anyagok segítségével minikutatást végeztek. Nem terveztük a diákokat korlátok közé szorítani: a válogatott források elolvasásával maguknak kellett kikeresniük a szükséges adatokat, gondolatokat. Siker esetén a "heuréka-érzés" tehát feltehetőleg nagyobb, mintha ugyanezeket az ismeretek egy tankönyvből vagy kevésbé változatos forrásokból kellene kimazsolázniuk. (Arról nem is beszélve, hogy a tankönyvből nincs lehetőség pl. videók lejátszására sem...) A személyre szabott feladatok révén a csoportokban nem maradhatott "potyautas", aki helyett mások oldják meg a feladatot, hiszen a produktumokat az óra második felében csapatonként egy-egy szóvivő segítségével be is kellett mutatni, ha tehát valaki gyengébb színvonalon teljesít, az egész csapat viseli annak következményeit: az egymás iránti felelősség tudata is hathat motiváló erőként. Végül, de nem utolsósorban már maga a témaválasztás is populista bizonyos szempontból (legalábbis mi annak szántuk), hiszen manapság számos fórumon (pl. a médiában) is tetten érhető egyfajta nosztalgikus irányultság a Kádár-korszak évtizedeire nézve; feltételeztük, hogy a résztvevők -- a családon belülről vagy kívülről jövő változó előjelű ingerek hatására -- érdeklődően állnak majd a témához.

Ami a munkamódszerek sikerességét illeti, az előzetes tervek sajnos csak részben valósultak meg. Ahogyan már utaltam rá, a ráhangolódó, bevezető kérdések és feladatok nem igazán érték el céljukat. Az egyébként könnyűnek szánt, alapvető ismeretekre kérdező kvíz túl nehéznek bizonyult, itt sok időt el is vesztettünk, mert a résztvevők többsége -- egyébként dicséretes módon -- igyekezett a hiányosságokat a Wikipédiáról leolvasni vagy a csoporttársaktól megtudni. A frontális résznek alapvető feladata a megfigyelt jelenségek elvi hátterének megvilágítása volt -- a csoportmunkát követő prezentációk alapján úgy vélem, ezzel elértük célunkat. Ha már szóba kerültek a prezentációk: a felkészülés során készült jegyzeteket mindenképpen el kellett volna menteni, pl. egy megosztott Google Drive-felület vagy akár a Titanpad nevű program segítségével. A legnagyobb sikert talán a csoportmunkával töltött percek jelentették -- a hallgatóság soraiból érkező visszajelzések legalábbis erre utalnak --, tehát (legalábbis részben) tényleg érdeklődést kelthettek a változatosságra törekvő feladatok.

Technológiai eszközök tekintetében próbáltunk ügyelni a sokféleségre: a kvízt a Socrative nevű program segítségével készítettük (de használhattuk volna éppúgy pl. a Kahoot!-ot, ahogyan a Redmentát is az óra ezen pontján). Sok idő megspórolható, ha ezen a ponton egyszerűségre törekszünk, és a szükséges adatokat (pl. tanulószobák elérhetősége) mindig ki kell vetíteni. A kvíz eredményétől szerettük volna függővé tenni a csapatok beosztását is, amihez a SpaceRace funkciót vettük igénybe (sajnos ez a szakasz félresikerült egy kicsit -- a jövőben a Socrative egy másik lehetőségével számolnánk egy hasonló feladat összeállításakor). Mindezzel az volt a célunk, hogy egy-egy történelemszakos hallgató (aki egyben feltehetőleg a kvízben is jeleskedett) mindenképpen kerüljön egy csoportba, hogy vészhelyzet (teljes tanácstalanság) esetén koordinálhassa a csapat munkáját. A prezentációt a talán látványosabb prezi.com internetes alkalmazás segítségével állítottuk össze, remélve, hogy a prezi látványos megoldásai érthetőbben közvetítik az ok-okozati kapcsolatokat és jobban lekötik a figyelmet. A feladatokhoz szükséges forrásokat (képeket, videókat [a Youtube-ra feltöltve] és szövegeket, melyeket a forrásdiszkről másoltunk) az egyszerű elérhetőség kedvéért a digitális portfólióinkban (tehát jelen blogon, illetve a plakátokat Virág felületén) helyeztük el. Ennek a megoldásnak további előnye, hogy egyrészt tanárként a későbbiekben ezeket bármikor felhasználhatjuk, másrészt az érdeklődő diákok is elérhetik a bejegyzéseket otthoni számítógépeikről.

A Prezi egyik fő előnye szemléletessége, látványvilága (Forrás: prezi.com)

Egy önértékelő kérdőívet is előkészítettünk az óra lezárásához, amelyhez a Google Forms-szolgáltatást alkalmaztuk (volna). Ez utóbbi sajnos nem működött, ugyanis az előzetes munkák során tévedésből a szerkesztés (és nem a kitöltés) linkjét helyeztük el az online felületen, ami azért is volt rendkívül sajnálatos, mert a magunk részéről érdekelt volna az, hogy hogyan dolgoztak a tanulók a csoportmunka során, és a tevékenységük mennyire felelt meg az általunk előzetesen megfogalmazott pedagógiai céloknak. Az adatokból egy komplex elemzést tudtunk volna levezetni, hogy a résztvevők mennyire találták megfelelőnek a feladatmennyiséget, mennyire dolgoztak az általunk megadott források alapján, mennyire láttak meg a források mögött történeti összefüggéseket és mennyire volt hatékony a csoportmunka (megvalósult-e egyáltalán együttműködés) -- ez nagymértékben segítette volna a foglalkozásterv továbbfejlesztését is. Az önértékelő kérdőíven kívül még értékelőeszköznek tekinthető az előzetes tudás felmérésére készült kvíz és a feladatok megszövegezése is, mert ezek a leírások sok esetben irányították a munkát, konkrét útmutatásokat fogalmazva meg.

Önértékelő kérdőív (Forrás: docs.google.com/forms)

Amit a fent részletesen bemutatott technológiai eszközök közül kiemelnék és a jövőben, pedagógiai gyakorlatomban alkalmaznék, az a kvízkészítés. (Ugyan a mikrotanítás során a Socrative-ot használtuk, dizájnja, praktikussága és egy nyelvórán szerzett pozitív tapasztalatok révén mostanában az említett Redmenta áll közelebb hozzám.) Klasszikus felhasználás lehet az, ahogyan a tárgyalt foglalkozásba építettük (tehát órai ismétlés, összefoglalás), de otthoni feladatként is kiadhatjuk, ellenőrizendő egy-egy elolvasott tankönyvi fejezet, online anyag (egyszóval bármi) elolvasását, feldolgozását. Például a Rákosi-korszak elemző bemutatása előtt kiadhatunk egy kvízt, amely az államszocialista diktatúrák jellegzetességeire kérdez, átismételve ezzel a Szovjetunióról korábban tanultakat, vagy Magyarország második világháborús szereplése előtt előhívhatjuk a világháborúról és a korszakról egyetemes történelemből vett részeket. Ez az eljárás kiküszöbölheti azt a nehézséget is, hogy a jelenlegi tanmenet sokszor már elfelejtett ismeretek meglétét feltételezi (az egyetemes és magyar történelem korszakonkénti, egymás után történő tárgyalásával -- szeretném azonban leszögezni, hogy jelen bejegyzés keretei között nem szeretnék ezzel kapcsolatban kritikát megfogalmazni, sem a problémára megoldást keresni, ezt csak jelenségként kezelem). Az otthoni feladatmegoldás során persze nem zárható ki, hogy a tanulók Wikipédiáról, egyéb forrásból (tehát nem a tankönyvből dolgoznak), de úgy gondolom, már az is nagy eredmény és megkönnyíti a tanítást, ha legalább ilyen szinten foglalkoznak a feladott témával.

Socrative-kvíz (Forrás: socrative.com)

A mikrotanítás tapasztalatait röviden összefoglalva: kapcsolatba kerültünk olyan eszközökkel, amelyeket először használtunk és ezért technikai nehézségek akadályozták az órát; annak ellenére, hogy a foglalkozás előtt már-már túlbiztosítónak tűnő módon sokszor átbeszéltük a menetrendet, kipróbáltuk az alkalmazásokat. Azt gondolom, sokat tanultunk a félresikerült helyzetekből is: még pontosabb tervezést, még pontosabb instrukciókat, még szigorúbb menetrendet kívánt volna az óránk, noha az alapgondolatot és a kidolgozott feladatokat is működőképesnek érzem.